[ Pobierz całość w formacie PDF ]

újra itt lehetek nálatok.
Herta néni tudta, hogy csak békíteni akarja.
 Valóban boldog vagy, gyermekem?
Erre egyszerre patakzani kezdtek Mona szemébQl a könnyek.
Nagynénje keblére hajolt, aztán gyorsan összeszedte magát, legyqrte
könnyeit, és mosolyogva nézett fel.
 Látod, ez a nagyvárosi társasági élet eredménye. Olyan zaklatott
lettem, minden szíre-szóra elsírom magam. A ruhatáram felújítása
valóságos kínszenvedés volt. A sok válogatás, próbálgatás, ide-oda
futkosás felQrölte az idegeimet. Nem is tudjuk, milyen jó nekünk a mi
békés Georgentalunk-ban. Hála istennek, visszajöttem a csöndnek és
nyugalomnak erre a szigetére.
 A kérdésemre ugyan nem válaszoltál, de nem ismétlem el még
egyszer. Ehhez a csöndhöz és nyugalomhoz pedig túl fiatal vagy még.
Nem szabadna minden társadalmi érintkezéstQl elzárkóznod, ezért
sürgettem apádat, hogy hívjon haza.
 A társasági élet egyáltalán nem érdekel. Itt megvan minden, ami
kell. Te, Gerd és Lothar. Emberekkel is érintkezem eleget. A gyári
tisztviselQ urak idQnként felruccannak vendégségbe, és azokkal az okos
férfiakkal eszmét cserélve többet tanulhatok, mint a szalonok unalmas
locsogásából. Odalent, a munkásasszonyok gondját-baját megismerve
pedig több életbölcsességre teszek szert, mintha órák hosszat
hallgatnám a fecsegést a legújabb divatról.
 Férjet azonban sohasem találsz itt, mert akik a gyárból följárnak,
egytQl egyig idQsek és javarészt házasemberek.
 Én nem is akarok férjhez menni... soha!  vágta rá Mona olyan
határozottan, hogy Herta néni rögtön sejtette, miféle súlyos lelki
megrázkódtatás érhette.
 Tizennyolc évesen a legtöbb leány ilyen kijelentésekkel áll elQ 
simogatta meg a haját.
 Ne is beszéljünk errQl többet, nénikém! Csak a papáékra ne
haragudj, amiért nem tudtak ott tartani engem. Ami engem illet, örülök,
hogy újra nálatok lehetek.
A néni nem feszegette tovább a dolgot.
 Alapjában véve én is örülök, hogy a szüleidnél nem volt
maradásod, nem tetszett a nagyvilág. Így legalább visszakaphattunk
téged! Miután elmentél, ránk szakadt a csönd és a magány. Gerd egész
nap utánad sírt, mi pedig nem mertük megmondani neki, hogy soha
többé nem jössz vissza, mert ugye azt hittük. Még Lothar is nehezen
nélkülözött, egyre azt mondogatta:  Hiányzik Mona csengQ hangja, így
olyan csendes lett a ház.
 Ez bizony nagy dolog  nevetett szelíden a leány.  Nem is tudtam,
hogy egyáltalán észrevette a jelenlétemet.
 Gondolhatod, hogy már csak Gerd miatt is hiányolt. Miután
elmentél, belátta, hogy találnia kell valakit helyetted, nevelQnQ és
házitanító kell a kisfiúnak. Elhatározását hamarosan tett követte,
szerzQdtetett egy ifjú hölgyet, aki a közeli napokban érkezik ide.
 Ó  nézett fel meglepetten Mona  , akkor nemsokára Gerdnek sem
lesz szüksége rám.
 Dehogynem, nagyon kötQdik hozzád. Reméljük, megszokja a
nevelQnQjét, hiszen tudod, milyen nehezen fogadja el az idegeneket.
Aggódtunk emiatt, és most kétszeresen is öröm, hogy visszajöttél. Majd
közvetítesz Gerd meg a nevelQnQ között. Sok mindent elérsz a
gyermeknél, ami az apjának vagy nekem nem sikerül.
A leány elgondolkozva hallgatott, majd felsóhajtott:
 Szerencse, hogy nem tudtam a nevelQnQrQl.
 Miért?
 Mert másképp nem lett volna bátorságom, hogy
visszakéredzkedjek. Most majd itt is fölöslegessé válok.
 Jaj, te kis buta  nevetett Herta néni  azt akarod, hogy hízelegjek
neked? Nagyon jól tudod, hogy itt sohasem lehetsz fölösleges.
 Biztos?  kérdezte Mona még mindig egy kicsit csüggedten.
 Erre nem is válaszolok, mert ha magadtól nem érzed, mennyire
fontos vagy nekünk, akkor ezer szóval sem tudlak meggyQzni.
 Bocsásd meg a kishitqségemet, de ha az ember egyszer rájön, hogy
valahol terhes a jelenléte, attól kezdve másutt is könnyen elfogja ez az
érzés.
 De most már nem teszel fel több buta kérdést?
 Nem, Herta néni, nem teszek.
 Nagyon helyes.
 Személyesen is bemutatkozott az ifjú hölgy?
 Nem, csak a fényképét küldte el, mint a többiek, akik az
álláshirdetésre jelentkeztek, és Gerdre bíztuk a választást.
Áttanulmányoztuk a pályázatokat, kiemeltük a legalkalmasabbnak vélt
pályázók fotóit, és a kisfiú elé raktuk, Q pedig habozás nélkül Friede
Lorenz kisasszony mellett döntött, akit szerzQdtettünk is. KitqnQ
bizonyítványokkal rendelkezik, és a fényképe után ítélve nagyon
rokonszenves egyéniség. De most már ideje átöltöznöd, fél óra múlva
megjön Lothar a gyárból.
 P hogy van?
 Ahogy mindig, Mona. Egészséges, reggeltQl estig dolgozik,
egyébként olyan csöndes és visszahúzódó, amilyennek te is ismered.
Senkivel nem akarja éreztetni, mennyire emészti a bánat egyetlen
gyermeke betegsége miatt. EttQl a nyomasztó tehertQl nem lehet
megszabadítani. Persze igyekezni kell másfelé terelni a figyelmét, de ez
nála nem könnyq. Én már nemigen tudom felderíteni, és örülök, hogy
most majd te is segítesz ebben. RemélhetQleg ez a Lorenz kisasszony
élénk, életvidám teremtés, mert akkor rá is számíthatunk.
 Megértem Lothar gondjait  sóhajtotta Mona.  Rettenetesen
sajnálom szegény kicsi Gerdet. Folyton a nyugszéken, a legtöbbször a
négy fal között, csak a jó meleg nyári napokon szabad kivinni egy
keveset a levegQre. Bárcsak segíthetnék rajta! De az emberi erQ ehhez
kevés.
 Sajnos! Georgental örököse mindig gyenge, beteges marad, ha
egyáltalán megéri a felnQttkort. Lothar pedig valósággal imádattal
csügg rajta. Szörnyen lesújtja, hogy hiába minden gazdagsága,
egészséget nem vásárolhat rajta a fiának. Ahány orvoshoz fordul, mind
csak azzal vigasztalja, hogy Gerd talán idQvel valamelyest
megerQsödik. Szerencsétlen csillagzat alatt született szegényke. De
most már eredj a szobádba, készülj el! Mindent úgy találsz, ahogy
hagytad.
Nagynéni és unokahúga megölelték egymás, és elbúcsúztak.
Mona egy cselédet talált a szobájában, aki a kicsomagolással
foglalatoskodott. Kiválasztott egyet szép új ruhái közül, és gyorsan
elkészült, azután besurrant Gerd hálószobájába. A magas, levegQs
helyiséget vidám pasztellszínekre festették. Georgental kis örököse már
az ágyban feküdt, törékeny teste szinte eltqnt a csipkeszegélyes, puha
párnák között. Hasonló csipkébQl készült, széles baldachin borult fölé.
Vézna karját fáradt mosollyal nyújtotta Mona felé.
 De jó, hogy újra láthatlak, édes Mona! Úgy örülök. A papa épp az
elQbb mondta, milyen szerencsés vagyok, hogy visszajöttél.
 A papa már itthon van?
 Igen, az elsQ útja mindig hozzám vezet, most átöltözik a
vacsorához, hogy ne a munkaruhájában találkozzék veled. P is nagyon
örül neked.
Monának átmelegedett a szíve. Igen, itt mindenki szereti, de szép, de
jó is ez! Megsimogatta Gerd sovány kezét.
 Hát még én mennyire örülök!
A kisfiú felemelte a fejét.
 Milyen szép a ruhád!
 Tetszik?
 Igen, nagyon szép a színe. Mint a rózsa, amelyik pünkösdkor
szokott nyílni a kertben.
 Rengeteg új ruhát hoztam magammal, mindet megcsodálhatod
majd.
Gerd bólogatott.
 Jó volt a szüleidnél?
 Nem olyan jó, mint itt, de sok újat és érdekeset láttam, majd reggel
mesélek.
 Most is mesélj! Jobban elalszom, ha egy kicsit hallom a hangodat.
Az megnyugtat.
 Különben nem jól alszol? [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • szkicerysunki.xlx.pl
  •