[ Pobierz całość w formacie PDF ]

várom. A Habsburger Hofban szálltam meg. Senhor Vanzitát keresse! Ezen a
néven jelentkeztem be.
A két férfi barátságosan kezet szorított. Bár életükben most látták egymást
elQször, mégis mindketten rokonszenvet tápláltak a másik iránt.
Lutz Rodenberg megint mélyen arcába húzta a kalapját, és elsietett. Ralf
felszabadultan felsóhajtott, majd visszaindult a munkahelyére, mert a sziréna
már jelezte az ebédidQ végét.
Lutz Rodenberg este nem igazán elegáns, de makulátlanul tiszta szállodai
szobájában várta Ralf Berndet, aki pontosan a megbeszélt idQben érkezett.
 Elnézését kérem, doktor úr, hogy ebbe a meglehetQsen egyszerq
szállodába kérettem. Nem akartam valamelyik nagy hotelben megszállni, mert
nem szeretném felhívni magamra a figyelmet. Azt hiszem, itt senki nem
zavarhat bennünket, és attól sem kell tartanunk, hogy kihallgatják a
beszélgetésünket. IdQközben kiderítettem, hogy a szobám egyik oldalán az
épület külsQ fala van a másik oldalán pedig csak a fürdQszobám után
következik a másik lakrész. Mint láthatta, a folyosóra kettQs, ráadásul
párnázott ajtó nyílik. Nyugodtan beszélgethetünk.
 Nagyon jó, a mondanivalóm ugyanis nem tqr fültanúkat.
Lutz odatolta Ralfnak az egyik karosszéket a kerek asztalhoz, aztán Q is
helyet foglalt vele szemközt. Egy ideig szótlanul néztek egymásra, aztán az ifjú
mérnök halványan elmosolyodott.
 MegdöbbentQ, mennyire hasonlít önre Hans Dornau. Akár a fia is
lehetne. Amit közölni fogok, az az Q érdekét szolgálja. Uraságod hosszú ideig
volt távol a hazájától. Unokaöccse és unokahúga eközben felnQtt, Melanie
húga pedig, amennyire én megítélhetem, önként vállalt és jobbágysorssal
felérQ lelki függQségben él a férjétQl, Mertens igazgató úrtól. Nem tudom,
közelebbrQl ismerte e Qt.
Lutz megrázta a fejét.
 Nem. Amikor Melanie húgom férjhez ment, én a charlottenburgi
fQiskolán tanultam, és csak a szünidQket töltöttem idehaza. Akkor sem
éreztem késztetést arra, hogy a sógorom társaságát keressem. Soha nem
tápláltam iránta rokonszenvet. Másik sógoromhoz, Hans Dornau apjához
viszont bensQséges barátság fqzött. Tudom, hogy édesapám csak hosszas
ellenkezés után egyezett bele abba, hogy Melanie hozzámenjen Mertenshez.
Meglepett, hogy apánk végül is áldását adta rájuk. Egyébként miért érdekli,
hogy milyen kapcsolatban álltam Arthur Mertensszel?
 Mert súlyos vádakkal kell illetnem azt, aki az ön édesapjának sajnálatos
döntése következtében Hans Dornau gyámja lett. Arthur Mertens kétségkívül
kiváló pénzügyi szakértQ, aki ezen a téren nagy hasznára van a cégnek, de
emberként messze túlbecsülte az ön édesapja, Rodenberg úr.
Lutz eltqnQdve nézegette Ralf izgatottságról árulkodó arcát.
 Határozottságából arra kell következtetnem, hogy súlyos okai vannak
ezekre a kijelentésekre. A magafajta férfi nem beszél a levegQbe.
 Nem, valóban nem. Mertens igazgató úr kételkedés nélkül hisz az ön
halálában, Q tehát Hans Dornauban látja a Rodenberg Mqvek leendQ örökösét,
és ezért... gyqlöli.
Lutz Összerezzent.
 Merész kijelentéseket tesz, doktor úr. Szóval Arthur Mertens biztos
abban, hogy meghaltam?
Olyannyira, hogy apósát elgyengült elméjq öregembernek nevezte, mert
nem volt hajlandó hinni az ön halálában. Ablakon kidobott pénznek tartotta a
hirdetés árát, ezért nem teljesítette Georg Rodenberg úr végakaratát. Eva
Maria Dornau kisasszony és a fivére, Hans ismételten felszólította nagyapjuk
rendelkezésének a végrehajtására, Q azonban gorombán elutasította Qket.
Végül a testvérek, hogy teljesüljön szeretett nagyapjuk kívánsága, saját
felelQsségükre intézkedtek.  Ralf részletesen elmesélte, hogyan került sor a
hirdetések megjelentetésére.
Lutz Rodenberg figyelmesen hallgatta, és közben meg megrádult az arca.
Hans Dornau tehát azon fáradozott, hogy hazahívja azt, aki visszatérésével
megfosztaná Qt örökségétQl? Ralf apróra elmondta, mi állt az elhúnyt
testamentumában.
 Ha uraságod ismerné Hansot  folytatta aztán  , magától értetQdQnek
találná, hogy unokaöccse mindent elkövet azért, hogy teljesüljön a nagyapja
végakarata, azé az emberé, aki makacsul nem akart hinni a fia halálában.
Az ifjú Bernd beszámolt Lutznak édesapja álmairól, köztük arról is,
amelyet a halála órájában látott. Lutznak párás lett a szeme, és össze kellett
harapnia a fogát, mert megint gyötrelmesen a tudatára ébredt, mennyit kellett
szenvednie az édesapjának és neki magának egy végzetes tévedés miatt.
 MinderrQl többet megtudhat majd a Dornau testvérektQl  beszélt
tovább Ralf.  Tiszteletre méltó édesapja ugyanis kizárólag nekik mesélte el, [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • szkicerysunki.xlx.pl
  •